Keresztelés

Aki még nincs megkeresztelve, de szívesen pótolná
ezt, nyugodtan keressen meg a
Budapest-Herminamezői Szentlélek Plébánián!

Szeretettel: András atya

Megbékélő álom

Megálmodtam saját
gazdag temetésem.
Beszédek, méltatások,
megannyi porba hullt érdem.
Jól nevelt megemlékezők,
kihűlt ajkakkal
szerényen kérdem:
Merre jártatok hajdan,
míg alkottam, míg éltem?

Az ifjúságba vetett hitem

„Apák napján felköszöntött egy olyan, ma már kiemelkedő teljesítményű férfi, akinek hajdan keményen részt vállaltam az egyenes gerincű felnőtté érésében. Persze tudom, hogy sem a hála, sem az eredményesség nem ezen múlik. Értek kudarcok is, másoktól, becsület terén, de amíg az erőm engedi, nem adom fel az ifjúságba vetett hitemet, bizalmamat. Látok ma is rám bízott fiatalokat, akikben ragyog a remény, az igényesség és ahhoz ragaszkodnak a nevelésemben, ami számukra maradandó kapaszkodó, pedig ezt nem könnyű elfogadni.”

Ki ez a 670 ezer ember?

„Az indulat olykor szellemi arculatot ölt, mert az elégedetlenség és a lázadás értesülésekkel érvel. Igaz, ezek ellenőrizetlenek és logikátlanok is, de képesek úgy terjedni, mint megannyi vírus a gyengébb szellemi immunrendszerű emberek körében. Ilyenkor egy valós tét nélküli, dühöt levezető szavazás érdemi szinten ugyan csekély számú, de járványügyi adatként ijesztően sok embert képes összehozni. Először az fűti őket, hogy közösen utálják a sikeres, és erre mindenkinek távlatot nyitó vezetőket, akik ellen felheccelte a kedélyeiket egy szűk réteg. Azoknak a csapata, akiket bosszant, hogy nem náluk van a kasszakulcs. Hatszázhetvenezer lény, lakos, feldühített személyiség megindul, hogy valamennyire levezesse az indulatát. A képzeletbeli ring küszöbén viszont kiderül, hogy ez csak úgy lehetséges, ha ez a csoport először valakiket saját körein belül is utálni kezd. Sebaj, az évek során ebbe úgy belejött, hogy ez a legkevesebb, amit megtehet. Aztán elkezdődnek az utálkozók táborán belüli intrikák, lejáratások, csalások és lelki zsarolások, látszólag valaki nyer, valójában azonban mindenki veszít, mert senki semmi egyebet nem tett, minthogy hamis dühével tovább mérgezte önmagát, ettől még csalódottabb lett, és még kevésbé tud örülni annak, hogy az ország sikeres és amúgy meglenne az ok a jókedvre.”

Ellenzéki fiatalok

„Hallgatom a beszámolókat azoknak a fiataloknak a „kiborulásáról”, akik között az egyik megengedheti magának, hogy a kormánypártok győzelme miatt napokig fel se keljen, míg a másik az ELTE kollégiumának nyomott hangulatáról számol be. Ők lennének a jövendő hazai értelmiség egy része? Ők, akik minden stílusérzék és elvárás nélkül a mostani ellenzék karjaiba menekültek volna? Egyáltalán társadalmi léptékben gondolkodnak ezek a fiatalok egy választáskor? Bizonyára nem, sokkal inkább a haveri kör zsinatolásának megállapításaiban, egy-egy liberális professzor élces megjegyzéseiben, a bulinegyedben és ezekhez hasonló véleményformáló bázisokban. Ha már kollégisták a fővárosban, akkor valószínűleg van családjuk vidéken, amely lehetővé teszi az itteni tanulásukat, nagymamájuk, aki terült asztallal várja őket alkalmanként, akitől soha meg nem kérdezik, hogy ugyan miből teremti ezt elő, és ahogy ezek az otthon maradt emberek minden egyes kedvezményt és juttatást, ami a kormánytól jön, a bőrükön éreznek, ugyanúgy e fiatalok egykori, vidéki barátai és azok családjai is. Egyszer majd ők is felnőnek, és amikor meg kell küzdeniük mindenért, amiről most úgy gondolják, hogy jár nekik, átértékelik a gondolkodásukat, de most még egy-egy ilyen nyilatkozattal megalázóan tárulkoznak fel arról a beszűkült világról, amelyet a fővárosi akvárium hoz létre bennük.”

Halálkalkuláció

Velem szemben ül az életét erőarányosan végigdolgozó, önmagából másokért mindig a legtöbbet kihozni akaró nagymama, aki még ellátja magát, játszva megvendégeli az egyre ritkábban befutó unokákat, és minden egyházi, közösségi programon részt vesz, ha másért nem, hát a csapatépítésért. Tördeli kicsiny, görcsös ujjait, és így mondja el, hogy a család legfiatalabb tagjai a napokban a füle hallatára osztozkodtak a majd tőle származó örökségen, előre kalkulálnak a halálára, fel sem fogják, hogy őt ez hogyan érinti. Pedig ő nagyon egészségtudatosan él, vigyáz magára, meg is látszik az erőnlétén, élhetne akár száz évig is, de ezzel belegázolna a harmadik nemzedék elképzeléseibe, amelynek nem az ő földi éveinek minél magasabb száma, hanem az a kicsi ház és az alatta fekvő telek a fontos, ahol számtalan emlék hordozza az igazi értékeket. Amíg pedig szegény ezen őrlődik, a tévében azt hallja, hogy a rejtelmes erők légvárának tetején szónokló közember attól várja pályafutásának csúcspontját, hogy a világ életét megkeserítő járvány sok idős embert elvitt. Úgy tűnik, hogy a halálkalkuláció nem csak az ő unokáinak a fejéből pattant ki, lassanként eluralkodik a közszellemen. Ekkor hirtelen ötlete támad. Előveszi a régi világtérképet, kinyitja Görögországnál, majd befényképezi a telefonjába a Farida tartomány peremén húzódó Tajgetosz hegyet (mert ennyire azért még tartja a lépést a korral), és szétküldi az unokáknak ezzel a felirattal: „Csak stílusosan, drágáim, csak stílusosan!”

Ki a keresztény?

Megszokta a fülünk, hogy sokan minősítik magukat magyarnak, kereszténynek, európainak, ezen felül széles látókörűnek, műveltnek és modernnek. Hamar lelepleződik a magyartalanság, műveletlenség és kontinentális gyökértelenség, de a leginkább megtévesztő, ha valaki büszkeségből melldöngető keresztény. Persze ráérő emberek bátran és bőven fogalmaznak, de hol a szó igazi mércéje? Annál, aki képes alkalmazkodni a hagyományos kultúrához, valamilyen szinten az ehhez kötődő erkölcsi rendhez, szimpatizáns, esetleg megtart bizonyos vallási hagyományokat? Ezek közül valami, vagy ezek együttesen elegendőek-e ahhoz, hogy bárki bármilyen érdekből kereszténynek tüntesse fel magát? Az igazi válasz ritkán hangzik el, de egyértelmű. A kereszténység értelme, hogy tudatosan bekapcsolódunk Jézus Krisztus megváltó művébe, amely az örök üdvösséget nyitja meg számunkra. Aki ennek a feltételrendszerét megtartva törekszik embersége kiteljesedésére, ő fogadta el a kereszténység igazi tartalmát. Ebbe - a látványos szokásoktól függetlenül - nem fér bele semmilyen elvtagadás, erkölcstelen alku, az egyházi közösség önérdekből történő kompromittálása, a keresztény szellem feladása a közélet formálása terén, sem az intézményes kapcsolat a keresztények és az Egyház ellenségeivel. Magyarországon is akadnak kiugró esetek, de összességében az itt élő történelmi kereszténység az a közösség, amelynek felfogásával, állásfoglalásaival nem érdemes szembefordulni, éppen az általános hitbiztonság miatt. Egy igazi keresztény örül ennek a viszonylagos egységnek egy szétszabdalt nézetrendszerű világban, és nem kelt megoszlást saját személyében, szerepkörében.

Keresztényekként a választásról

Valamit tisztázzunk!
Az utóbbi napokban több elbizonytalanító, netes elmélkedés is megjelent arról, hogy hogyan álljon hozzá egy keresztény ember a választások során a felebaráti, különösképpen az ellenségszeretethez. Ezért tisztáznunk kell néhány alapigazságot.

1. Az hívő erkölcs számára nincsenek semleges területek. Egy választáson való részvétel és annak mikéntje vagy érdemszerző, vagy bűn. Logikai képtelenség, hogy két keresztény ember ellentétes oldalakra szavaz, és egyikük sem követ el bűnt. Mi szerint?

2. A kereszténység Jézus Krisztus parancsának engedelmeskedik, amikor az Isten Országának értékrendjét igyekszik érvényesíteni társadalmi szinten, mert hiszi, hogy a társadalom igazi célja, hogy tagjainak emberi beteljesedését szolgálja (ti. az örök üdvösség elérésével). A lelkiismeret törvénye szerint tehát egyértelműen azt a politikai vonulatot kell támogatnia, amelyik ehhez a célhoz a legközelebb áll, és minden lehetséges eszközzel kifejezi, hogy az Egyház jelenlétét és tevékenységét társadalmi értéknek tartja. Van, aki emiatt a keresztényekre ellenségként tekint, a keresztények viszont senkit nem jelölnek ki ellenségnek a sötétség hatalmán kívül, még azokat a felebarátjaikat sem, akik pedig túlnyomórészt ezt a hatalmat képviselik. A keresztényüldözés modern eszköze a hitélet magánszférába való visszaszorítása, akár csak fogalmi alapon is.

3. A keresztény ember felelősségi körei adottak. Elsősorban nem a politikusoknak, hanem a családoknak, gyerekeknek, fiataloknak, időseknek, stb. tartozik szeretettel azáltal, hogy a rendelkezésére álló egyetlen eszközzel, a szavazással megfelelő vezetőket választ egy adott országnak. A politikusok iránti szeretetnek viszont abban kell megnyilvánulnia, hogy illúzióktól és egyéni ambícióktól függetlenül mindenkit a saját, neki megfelelő helyére segítünk, tehát aki alkalmatlan a vezető szerepre, azt nem segítjük hozzá, mert ezzel vele sem teszünk jót.

4. Magyarországon jelenleg a kereszténységhez való hozzáállás, a hívő küldetés szerinti élet támogatása vagy visszaszorítása terén a társadalmi képlet meglehetősen egyértelmű. Eszerint alakul a hívő emberek erkölcsi hozzáállásának mércéje.

Lehet-e egy keresztény...

- liberális?

Mivel a napjainkban tapasztalt neoliberalizmusnak nincs tartalmi kötődése a szó eredeti értelméhez, ezért jóváhagyja az ember Istentől eredő méltóságának lerom bolását is, az ateizmust pedig egyenértékűvé teszi a történelmi keresztény hitvallás sal, sőt, ennek tekintélyét igyekszik is csorbítani, lerombolni. Ezért egy keresztény még részletkérdések miatt sem vállalhatja az alapvetően keresztényellenes neolibe ralizmust.

- globalista?

Jézus Krisztus határozottan a nemzetekhez küldi apostolait, a Szentlélek pedig az akkor ismert nemzetek nyelvén szólaltatja meg őket az első Pünkösdkor. Az Egy ház nem az egybeolvasztás, hanem a sajátságok megőrzésével, és egymás eszerinti gazdagításával épít testvéri közösséget a világ keresztényei számára. A keresztény emberkép antropológiai sajátsága a nemzettudatot is magába foglaló önazonosság, melyet megtestesülésével Jézus Krisztus is vállalt. Ezért a globalizmusnak nevezett egyetemes eljellegtelenítést elutasítjuk.

- posztkommunista?

Keresztényként senki sem vállalhatja reformokra és szemléletváltásra hivatkozva azoknak az ember-, család- és nemzetellenes bűnöknek az örökségét, amely a kommunista diktatúrákhoz vagy a velük való folytonossághoz kötödik, olyanok sem, akik mindezt mintegy ,,páholyból', kívülről nézték végig.

- kormánypárti?

A keresztény embert nem a hatalomgyakorlás és ennek rá vonatkozó előnyei vagy hátrányai érdeklik, hanem a társadalom valamennyi tagjának szabad üdvösségkere sése. Mindig azt a vonulatot kell támogatnia, amely az emberi, örök beteljesedésre törekvő igyekezetet szolgálja. Ezért közéleti állásfoglalásait nem a különféle aktuá lis, kétes igazságtartalmú bírálatok vagy méltatások alapján, hanem eszmei szem pontok szerint kell kialakítania.

2021 - A magyarság új esztendeje

Remény és tevékenység – a tiszta fogalmak nyomán...

Orvosoljuk a saját életterünkben a Nemzet lelki sebeit!

Oltsunk fogalmi tisztaságot a tudatokba!
- Nem segít a Nemzetről, őstörténetéről és álmodozásból fakadó jövőjéről fes tett illúzió.
- Nem segít a megtévedt nemzettársakkal való ellenségeskedés.

Az ország és a külhoni magyarság jelenleg három részre oszlik:
- A hagyománytisztelő, hívő, a fennmaradásért küldetéstudattal küzdő tudatos magyarságra.
- A belső ellenségre, melynek megbízatása minden területen a rombolás, az uszítás és az önpusztításra való mozgósítás.
- Végül az általuk megtévesztett, tévelygő honfitársak népes tömegére, amely nek tagjaiért minden elkötelezett magyar felelős. Az ő tudatukat kell fogalmi tisztasághoz vezetni, akkor is, ha ez pillanatnyilag reménytelennek tűnik. Amikor bennük is ellenséget látunk, akkor bármit is teszünk értük, vak vezet világtalant.

Egy esztendőnk adatik saját gondolkodásunk rendbetételére, és a ránk bízottak fel emelésére. Éljük meg mindezt kellő hittel és küldetéstudattal!
Boldog és lélekben is termékeny évet világ magyarsága!